Nos, elösször is -ha valaki nem tudná- a haikuk japán versek.

Haiku: pillanatkép, sejtet, felmutat egy tényt, de nem marad meg a természet leírásának.

1,

   a, Sabishii: magány leírása a természetben

   b, Flóra, Fauna: természeti jelenség

   c, Az ember, mint a természet részére alkalmazva

2, Wabashi vagy Wabi: Hétköznapokban felismeri a természetet

3, Aware

4, Yugen

5, Shinmiri: komoly bánattal teli

6, Assari: a nyári életforma alkalmazása

7, Yusuzumi: a hűs este élvezete

Haiku: 5-7-5 (szótagszám)

Tanka: 5-5-5-7-5 (szótagszám)

És egy kis szöveg, amit az internetről szedtem le:

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

A haiku azonban nemcsak versforma, hanem műfaj is. Haiku formában íródnak a szenrjú-k (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszei-k (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaj alá.

Története

A 7. században formálódott ki a tanka (vagy vaka), japán népdalokból, némi kínai hatással. Öt sorból áll (5-7-5-7-7), az első három valamely látvány, vagy az általa előidézett benyomás leírása, megfogalmazása, a 4-5. pedig az erre adott reflexió. Erre a jellegzetességére épült egy társasági játék, melyben a valaki által elkezdett vershez másvalakinek kellett a két záró sort kitalálnia, a következő – újabb játékos által mondott – háromsoros egységnek pedig ezzel a kettővel kellett kapcsolatban lennie (renga – láncverselés). Így alakult ki a tanka lerövidítésével a haiku, amely a 17. században egyre nagyobb népszerűségre tett szert, lassan kiszorítva a hosszabb formát.

A tradicionális haiku elméletének kidolgozójaként a 17. század második felében élt Macuo Basót tartják számon. A műkedvelők összejövetelein születő haikai no renga sokszor szójátékokra épülő, humoros vers volt – Basó volt az első, aki súlyosabb tartalommal töltötte meg. Ugyanakkor ő is írt könnyedebb alkotásokat (kdzsóku – bolond vers) a háromsoros formában, ezen irányzat folytatója a 18. századi Karai Szenrdzsú (akiről a műfajt is átnevezték szenrdzsúra). A basói elképzelések megújítói a 18. században Josza Buszon és – részben a 19. század elején – Kobajasi Issza voltak. A 19. század végén Maszaoka Siki lehelt új életet a haikuba (ő alkotta meg magát a szót is, a korábbi haikai, ill. hokku nevekből).

A haiku műfaj jellemzői

Az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú. A természeti jelenségek leírása nem a szubjektum állapotának megjelenítésére szolgál, csupán egyszerű rögzítése azoknak. Ezen elvet úgy hívják: szono mama (éppen ilyen). Mivel a szöveg nem utal a művész saját értelmezésére, a befogadás alkotó jellege erős hangsúlyt kap, az olvasó ugyanolyan aktív részesévé válik a folyamatnak, mintha a tankából elhagyott két sornyi reflexiót kéne hozzáfűznie a haikuhoz. Basó szavaival: "a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan zúg ez a hang... Ugyanígy a vers elolvasása után is valamilyen hangnak még tovább kell visszhangoznia az olvasóban". Idézi Papp Noémi

A hagyományos haiku tematikája olyannyira a természethez kötött, hogy az évszázadok során egyfajta lexikon alakult ki az egyes évszakokhoz kötődő kifejezésekből, szavakból (növények és állatok, ünnepek stb.); sok antológia ezen évszak-szavak (kigo) alapján csoportosítja a verseket, nem pedig költők vagy korszakok szerint.

Én is írtam pár Haikut és Tankát remélem elnyeri a tetszéseteket:

Virágzik a fa

Érzések kavarognak

Levelek között

Süt a telihold

Ember néz az égre fel

Válasz érkezik

Tavasz közeleg

Ember ébredez

Szerelem lángol

Cseresznyevirág hullik

Ünnep érkezik

Ülök a széken

Várom a választ

Fut egy gondolat

Firkálom a sorokat

Elhangzik a vers

Fekszem az ágyon

Gondolat villan

Szememből a könny kifolyik

Érzések előjönnek

Szívem feldobban

Süt be a napfény

Vándor érkezik

Csillog a szeme

Nagy hírt mesél nekem

Szívem megdobban

Egy nagy csobbanás

Elmosódó kép

Vízgyűrű úszik

Csepp-csepp eső esik le

Lány áll a parton

Zuhog az eső

Lány áll a parton

Szivárvány csillan

Csepp-csepp eső elmúlik

Fiú lép oda

Megfordul a lány

Fiúra bámul

Szemét becsukja

A fiú karjába dől

Lélek felsuhan

Most pedig pár japán költőtöl haikuk: 

Akutagava Rjúnoszuke
(1892-1927)

Lázban égek, most
cseresznyevirág láttán is
kiráz a hideg.

Levelibéka,
oly zölden csillogsz-villogsz,
frissen vagy mázolva?

Lekonyult
a nyúl félfüle, ilyen melegben
csak félig fülel.

Korán jött az ősz -
megcsíptem egy sáskát,
szotyósra puhult!

Szana-szóródtak
az őszirózsa-bimbók,
hideg lett hirtelen.

Szélvihar tombol -
száradó halak őrzik
a tenger színét.

Csak csöpögő orrom
hegye látszik - minden
besötétedett.

Szilveszter éjjel -
szomorú szívvel megyek
kezet mosni.

Arima Akito
(1930-)

késő ősz -
egy szék egyre vár
valakire

hűvös reggel -
egy gyerekkocsi
átlépi a határt
(Brazília)

kiscica:
bárhogy is hívod
válaszol

tavaszi homály -
egy ember a tónál
Jézusnak néz ki

kulcslyukon át
a tengeri köd lassan
beszivárog

pókfonál
leng az égből:
Dalí bajusza

teológusok:
dinyemagot köpködnek
egyetértve

metszett vázában
üvegvirágok
várják a tavaszt

tavaszéj -
a tükör túlodalára
fordulok aludni

Buszon
(Josza Buszon 1716-1784)

(Basó halálának évfordulóján)
Havas mohára
eső hull hangtalanul –
Rá emlékezem.

Az árnyékszékből
kirontok, s ijedten
egy lepke felrebben.

Hálót hiába
vetsz vízbe a hideg
Holdra – kisiklik.

Rí piacszerte
a halas harsány bárdja:
bálnahúst hasít.

Kolostorkapu.
Szélvihar-törte rőzsét
kapkod egy anyó.

Északra szálltak
vándor-vadludak, tágabb
lett a láthatár.

Nappal: – Múlj már el!
Éjjel: – Hajnal hasadjon!
Béka vartyog így.

Nyugati szél fúj,
kertem keleti sarkát
avarral takarja.

A villámsújtott
csőszkunyhó porig égett –
a dinnyeföld virít.

Apad a folyó.
Hervadó oltárcsokrot
visz a zajló víz.

A szilvaszirmok
lehullottak – újra
fáznak a fűzfák.

Villámlik az ég.
Bambuszlevelekről le-
cseppen a harmat.

Virágzó repce-
föld felől róka csahol.
Hűvös este lesz.

Esteledik már.
Szellő fodrozza körbe
a kócsag lábát.

Tavaszi estén
teszek a tömjénzsarátra,
hadd füstölögjön.

Égboltra simul
saját tegnapi nyomán
a papírsárkány.

Röpke nyári éj.
Egy szőrös hernyó hátán
harmatcsepp csillog.

Négy-öten körtánct
lejtenek, fölöttük a
Hold zuhanóban.

Vízimadarak.
Egy lámpás lefelé
imbolyog a várból.

Nyomorúságos
sikátorban sietek.
Tetőzik a hold.

A régi tóba
süllyed egy szalmabocskor.
Ónos eső esik.

Kurta nyári éj -
sás közé furakodnak
rákbuborékok.

A tisztelendő
méltón üríti szarát
téli kopáron.

Várva-várt lépted
hallom messziről – zizzen
a hulló levél.

Széthullt a rózsa -
két-három szirma bezzeg
összefekszik.

Szemébe csúszik
a kislány fejkendője -
szeleburdi báj.

Vagy a fejem
vagy a lábam lóg ki
régi takaróm alól.

Későn alszom el;
hullott szirmot taposott
szalmabocskorom.

A szilvaágat
minden elveszett szirma
öregbíti.

Őszi estén
a magánynak is megvan
a maga öröme.

Sárga krizantém -
a lampion fényétől
színét veszti.

Holdudvar -
a szilvavirág illata
felért az égig.

Csijo dzso
(Kaga no Csijo 1702-1775)

Éjszaka-hosszat
kakukkolt kint a kakukk.
Végre megvirradt!

Hajnalkavirág
fonta be kútvedremet –
átmegyek vízért.