Akemashite omedetou gozaimasu
Újév napján Akemashite omedetō gozaimasu köszöntéssel szokás üdvözölni a szülőket, nagyszülőket valamint az idősebb rokonokat, akik a Mata yoroshiku onegaishimasu-val (kérlek, tegyél nekem sok szívességet a következő évben) felelnek és otoshidama-t adnak ami egy boríték általában 5000-20000 yen összeggel.
Japánba köszönt be majdnem először az Újév ezért, ennek megfelelően nemzeti ünnep is. Ilyenkor megemlékeznek halottaikra is.
Karácsony után az újévre való készülés időszaka /nenmatsu/ következik, ekkor (újra) kitakarítják az egész házat nagyon-nagyon alaposan, olyan helyeken is, amik máskor az ember eszébe sem jutnak. A családfő már december 30-án feldíszíti a ház bejáratát borókafenyővel, ananászággal, szalmakötéllel, bambuszköteggel, és így várják az újév istenét.
Japánban December 31.-én éjfélkor megkondulnak a harangok, 108-t ütnek, mert az embereknek a hagyományos felfogás szerint ennyi rossz tulajdonságuk van (pl. lustaság, irigység…) és minden harangütéssel egytől megtisztulnak. Az újév az újrakezdés és megújulás lehetőségét hordozza. Minden év első tevékenysége szertartásosan zajlik.
Az év utolsó napjának, az ō-misōkának az étrendje mindössze egyetlen ételből áll: a tosi-kosi-soba egy spagettihez hasonló formájú étel, csak szürke színű és kávébarna szószba, tārē-ba mártogatják. A háromnapos ünnepre rendszerint már az év utolsó napján elkészítik, és lakkozott dobozokba helyezik a következő tradicionális újévi ételeket: (összefoglaló néven osechiryōri-nak nevezik, és azért ilyen korán, hogy a háziasszonyok legalább az újév első napjaiban egy kissé felszabadulhassanak). Ezekhez az ételekhez otoszō-t isznak, amely édes rizsbor, a jó egészség és boldogság jelképe: fűszerekkel van ízesítve, s újév hajnalán a család legifjabb tagjától a legöregebbig mindenki fogyaszt belőle. Szintén kedvelt újévi étel a siruko és a zenzai (édes csicseriborsó-leves rizskalácskákkal). Szilveszterkor hajdina-tésztát és nudlit esznek, ami a hosszú életet szimbolizálja. Az ünnepi lakoma családi körben zajlik. A legismertebb közülük az újévi mocsi, ennek fogyasztása - hitük szerint - egész évre szerencsét hoz a ház népére. Újévi ínyencség az ozoni is, erről a különféle fűszerekkel főzött burgonyáról azt tartják, hogy elűzi a rossz szellemeket. A retek fogyasztása pedig szilárd családi állapotokat jelent, hiszen ez a növény mélyen a talajban gyökerezik. Az újév elmaradhatatlan fogása a tengeri zöldség, a konbu.
Ez a sürgés-forgás ami Szilveszter előtt történik, december utolsó napjának késő délutánjáig tart, mindenekelőtt az állami alkalmazottaknak, akiknek még le kell tudniuk az utolsó munkaórákat is. Hat óra felé aztán hirtelen elcsendesül a város, a kocsik eltűnnek az utakról, de dugig megtelnek a kifelé vezető utak az ősi családi fészek felé igyekvőkkel. A nagyobb tereket az ifjúság veszi birtokába, ahol közösen mulatnak reggelig. Az idősebb nemzedék inkább a tévé elé telepszik, s többnyire az állami NHK csatornájára kattint rá, ahol az év utolsó napján elmaradhatatlan esti program a Kōhaku Uta Gassen szilveszteri zenei műsora háromnegyed 12-ig.
A Császár kiáll a palota erkélyére és bejelenti, hogy imádkozni fog a népért, azonban beszédet nem mond.
Január 1.-én felveszik legszebb téli kimonójukat és elmennek a legközelebbi szentélybe imádkozni. Ilyenkor hatalmas sorok alakulnak ki, a kapuknál. A rendfenntartó erők által előre beosztott, több száz fős csoportokat negyedóránként engedik be a belső udvarba, a templom ajtajáig, ahol megköszönik az elmúlt év adományait és kérik, hogy a következő jó egészségben és boldogságban teljen.
Kívánságpénzt dobnak egy faláda nagyságú perselybe, meghúznak egy harangot, fejükkel kettőt bólintanak, majd kétszer tapsolnak és újból bólintanak egyet. Így teljesülni fog a kívánságuk.
Kívánságcédulát szoktak vásárolni, melyről az évi jóslatot olvashatják el. Ha valaki rosszat húz, elolvasás után ráköti egy faágra a szentélyben, hogy mégis szerencsés lehessen, így szabadul meg a rossztól. Vásárol még egy fanyilat is, amelyet a következő esztendőben visszahoz, hogy azzal együtt égessék el minden bűnét.
Másnaptól rokonok és ismerősök látogatják egymást. Az ajándékokat szép négyszögletes kendőkbe (japánul furosiki) csomagolják.
E nap reggelén kézbesítik azokat az újévi képeslapokat (nengadzsō) is, amelyet december utolsó hetében már mindenki megírt és eddig a postákon pihentetett; ezen a reggelen egy diákokból verbuválódott külön alakulat hordja ki a hatalmas mennyiségű képeslapot (személyenként átlagosan 30-300 db, attól függően, hány emberrel állunk hivatalos vagy baráti kapcsolatban). Ha van olyan ember, aki írt nekünk, de mi kihagytuk a listánkról, akkor még kb. 4-5 óráig illik viszonozni jókívánságait. Esténként tradicionális időtöltések alakultak ki, mint karuta és hyakunin issū nevű kártyajáték.
Másnap (és ápr. 29-én, a császár születésnapján is) kinyitják az egyébként szigorúan lezárt belső kertet, és bárki bemehet megnézni a tokiói Császári Palota erkélyén, hatalmas tömeg előtt megjelenő császári családot. Ekkor díszszemlézik a császári palota előtt a tűzoltóság is. A díszpáholyokban csupa magas rangú katonatiszt foglal helyet, maga a tűzoltóparancsnok és adjutánsai pedig lóhátról nézik végig a masírozó alakulatot és a felvonuló motoros fecskendőket.
Emeli és aláhúzza katonai jellegét az egész ünnepségnek az a körülmény, hogy minden egyes alkalomkor a császár parancsát valamelyik vérbeli magas katonai rangú herceg olvassa fel a legénység előtt.
A házakat díszítő jelképeket január 6-án szedik le. De e nap itt nem Vízkereszt, hanem a nankusa, a hét gyógyfű napja, amelyen gyógyfüvekkel ízesített főtt rizs a vacsora.
második újévköszöntést február 3.-án a tavaszkezdet (Szecubun) napján tartják. Bár nem hivatalos, mégis nagyon fontos a japánok életében, a régi kínai (buddhista) naptárban ugyanis ezen a napon kezdődött az újév.
Január 7.e után eszik meg a mochit, a rizssüteményt, amelyet különféle tavaszi zöldfűszerrel ízesítenek, mert hitük szerint így maradnak egészségesek.
Forrás: www.freeweb.hu
www.szaku.hu
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=26060
|