1. A szerelmes r�ka

Egyszer, �gy sz�rk�let t�jt, Kiot�ban, a Szuzaku �ton ballagott egy f�rfi, amikor tal�lkozott egy rendk�v�l sz�p n�vel. Olyan boldognak l�tszott, hogy ember�nknek megengedte, hogy sz�ba elegyedj�k vele. Ezek ut�n m�g vonz�bbnak tal�lta. Eleinte nem tudott megb�k�lni a gondolattal, hogy kihagyja ezt a lehet�s�get, v�g�l annyi �des semmis�get suttogott a h�lgy f�l�be, hogy hamarosan beleszeretett.

  A n� megpr�b�lta lecsillap�tani.

  - Most m�r el�gg� messze ment�nk – mondta -, �n is nagyon szeretn�k tov�bbmenni! Meg kell tudnod azonban, hogy ha nem hagyjuk abba, meg fogsz halni.

  A f�rfi t�l izgatott volt ahhoz, hogy szavaira figyeljen, �s addig er�ltette, m�g v�g�l a n� engedte.

  -  T�nyleg nem tudlak elutas�tani – mondta -, mert annyira ragaszkodsz hozz�m. Nos, legyen. Megteszem amit k�v�nsz, �s �n fogok helyetted meghalni. Ha ki akarod mutatni az ir�ntam �rzett h�l�dat, m�sold le a L�tusz sz�tr�t, �s aj�nld nekem.

  A f�rfi egy pillanatra sem vette komolyan a n� szavait, �s v�g�l kiel�g�tette a v�gyait. Eg�sz �jjel egym�s karjaiban pihentek �s csevegtek, mint a r�gi szerelmesek. Hajnalban felkelt a n�, �s elk�rte a f�rfit�l a legyez�j�t.

  - Elj�tt az ideje annak, amit megmondtam, helyetted fogok meghalni. Ha bizony�t�kra van sz�ks�ged, menj a palot�ba, �s n�zz k�r�l a Butoku-csarnokba – sz�lt, majd t�vozott.

  El is ment a f�rfi nappal a Butoku-csarnokba, ahol egy halott r�k�t tal�lt, arc�n a legyez�j�vel. Nagyon sajn�lta. Miut�n lem�solta a L�tusz sz�tr�t, minden hetedik napon a r�ka lelk�nek aj�nlotta. A negyvenkilencedik nap �jjel�n azt �lmodta, hogy megl�togatta a n�, k�r�l�tte angyalok voltak, �s azt mondta neki, hogy h�la a Tan erej�nek, a T�ri-mennyorsz�gban fog �jj�sz�letni.

2. Tengeri �rd�g�k

1171 hetedik h�napj�nak nyolcadik napj�n egy haj� sodr�dott a part fel� Oki sziget�n�l Izu tartom�nyban. A szigetlak�k biztosak voltak abban, hogy a vihar sodora ki, �s elmentek, hogy megn�zz�k.

  A haj� a part ment�n vitorl�zott, a partt�l �gy hetven-nyolcvan m�terre. Ahogy a sziget lak�i figyelt�k a haj�t, a fed�lzeten l�v� �rd�g�k k�teleket engedtek le, �s hozz�k�t�tt�k mind a n�gy oldal�n a tenger fenek�n l�v� szikl�hoz. Ezut�n nyolc �rd�g beleugrott a tengerbe, �s r�videsen felbukkantak a parton. A sziget lak�i �tellel �s k�les borral k�n�lt�k �ket. Az �rd�g�k egyetlen sz� n�lk�l l�ttak neki, �s �gy ettek-ittak, mint a lovak.

Magasabbak voltak nyolc-kilenc l�bn�l, a fej�ket bozontos haj bor�totta. A test�k feket�s volt �s sz�rtelen, a szem�k pedig kerek, mint a majmok�. Eltekintve valamelyes tengeri n�v�nyt�l, amit a derekuk k�r�l viseltek, meztelenek voltak, de mindenf�le �bra volt r�festve a b�r�kre, melyek k�r� keretet is rajzoltak. Mindegyik�kn�l j� hossz� bot volt.

Egy �rd�g megk�rte az egyik szigetlak�t, hogy mutassa meg az �jat �s a nyilat. Amikor � t�tov�zott, felkapta a botj�t �s egyetlen csap�ssal meg�lte. Ezut�n �sszevertek m�g vagy nyolc embert, akik k�z�l n�gyen meghaltak, m�g n�gy, ha sebes�lten is, de �letben maradt. Ezut�n t�zet ok�dtak az �rd�g�k. A sziget lak�i pedig arra gondolva, hogy mind�ket meg akarj�k �lni, el�szedt�k az �jakat �s a nyilakat, melyek a szent�ly�k isten�i voltak, �s felk�sz�ltek a v�dekez�sre. Ekkor az �rd�g�k vissza�sztak a v�z alatt a haj�jukra, majd elvitorl�ztak a sz�l ellen�ben.

  A tizedik h�nap tizennegyedik napj�n jelent�s �rkezett az esem�nyr�l a tartom�ny korm�nyz�s�g�hoz egy selyem�vvel egy�tt, melyet az egyik �rd�g ejtett el. Azt mondj�k, hogy a selyem�v m�g mindig a Szandzs�szangend�nak, Kiot�i h�res templom�nak a kincst�r�ban tal�lhat�.

3. A festett l�

Kanaoka, a fest� sok k�pet k�sz�tett a visszavonult cs�sz�r, Uda palot�j�ban, melyek k�z�l a legsiker�ltebb egy falra festett l� volt. Ez a l� minden �jjel lej�tt a falr�l, �s lelegelte a szomsz�dok f�ldj�t. Senki el nem tudta k�pzelni, hogy mi t�rt�nik, m�g valaki �szre nem vette, hogy friss s�r van a festett l� pat�in. Kanaoka azonnal lekaparta a l� szemeit. Ett�l kezdve semmi sem gar�zd�lkodott a szomsz�dok f�ldj�n.

4. Ifj� v�gy

�lt Ovari tartom�nyban egy fiatal l�ny, �gy tizenegy-tizenk�t �ves lehetett. �ppen kint volt a mez� sz�n�t gy�jteni, amikor az egyik k�zeli f�ld�n dolgoz� paraszt �szrevette, hogy a f�ld�n fekszik. �gy gondolta, meg kellene n�zni, mi is t�rt�nt. Egy m�sf�l m�teres k�gy� k�sz�lt a l�nyra r�tekeredni. Futott a paraszt a kap�j��rt, hogy el�zze a k�gy�t, amely m�r nagyon k�zel volt a l�ny fej�hez. Ekkor hirtelen visszah�z�dott, majd elt�nt a k�gy�. Amikor a paraszt visszat�rt, a l�ny �ntudatlanul hevert. Sok�ig kellett sz�longatnia, m�g mag�hoz t�rt, �s meg tudta t�le k�rdezni, mi is t�rt�nt.

  - Egy gy�ny�r�, j�k�p� fi� volt itt – sz�lt. – Azt mondta, fek�djek le, mire �n engedelmeskedtem. Mindent megettem volna, amire k�rt, de ekkor megijedt valamit�l, �s elfutott.

  Meg akarta tudni a paraszt, hogy visel-e amulettet, mire azt v�laszolta a l�ny, hogy nem, de a paraszt keresett rajta valami hasonl�t. V�g�l r�j�tt, hogy a l�ny olyan pap�rral k�t�tte fel a haj�t, amelyen Szons� var�zssz�vege volt olvashat�.

  Mindez az 1260-as vagy az 1270-es �vek elej�n t�rt�nt.

5.Egy szeretett feles�g, egy �j, egy feh�r mad�r

Volt egyszer egy f�rfinak egy sz�p feles�ge, akit nagyon szeretett. Egy �jjel, ahogy egym�s mellett aludtak, azt �lmodta, hogy ezt mondja neki a feles�ge:

  - Miut�n ennyi ideje egy�tt vagyunk, �n elmegyek messzire, �s nem fogsz t�bb� l�tni. De itt hagyok neked valamit, ami r�m eml�keztet. Szeresd �t helyettem!

  Amikor a f�rj fel�bredt, nagyon zaklatott volt. Val�ban elment a feles�ge. Ez katasztr�fa volt. A p�rn�j�n egy �jat tal�lt, ami kor�bban nem volt ott. Bizony�ra ez az az eml�k, amelyr�l besz�lt. Vissza j�n m�g valaha? Csak v�rt, v�rt, de az asszony sohasem t�rt vissza.

  Mennyire hi�nyzott! �s az �j? Azt gondolta, bizony�ra valami �lc�zott d�mon, ez�rt f�lt t�le. De v�g�l �gy gondolta, nincs veszteni val�ja, �gy kezdte mag�n�l tartani, mint olyan dolgot, ami a feles�g�re eml�kezteti.

  Teltek-m�ltak a h�napok. Egy nap az �j hirtelen feh�r mad�rr� v�ltozott, majd elrep�lt d�l fel�.

A f�rfi nagyon meglep�d�tt, �s k�vette, amerre elsuhant a felh�k k�z�tt. Amikor Kii tartom�nyba �rkezett, a mad�r emberr� v�lt.

  „�pp ahogyan gondoltam! – mondta mag�ban a f�rfi. – Ez nem volt egy k�z�ns�ges �j, ez valami m�snak volt az elvar�zsolt form�ja.”

   Ezut�n hazaindult, �s eg�sz �ton err�l a k�l�n�s dologr�l �nekelt.

6. A szirup

Egy hegyi templom fukar, id�s szerzetese k�sz�tett egy csom� �des szirupot, aminek j� r�sz�t maga nyakalta be, majd gondosan feltette a k�cs�g�t a polcra. Kis tan�tv�ny�nak pedig nem hogy egy cs�ppet sem adott, de m�g figyelmeztette is, hogy ne igy�k bel�le, mert a m�rgez� anyag meg�lheti.

  A fi�t gy�t�rte a k�v�ncsis�g, hogy � is ihasson bel�le, �s egy nap, amikor a mestere nem volt bent, levette a k�cs�g�t a polcr�l. Sajnos kil�ttyintett valamennyit a k�peny�re �s a haj�ra, de ez nem vette el a kedv�t att�l, hogy j� n�h�ny kortyot h�zzon bel�le. Ahogy v�gzett, szil�nkosra z�zta a mestere �rt�kes kors�j�t az egyik kinti szikl�n.

  Amikor visszat�rt a szerzetes, ott tal�lta a fi�t, amint olyan keservesen s�rt, mint akinek a sz�ve szakadt meg.

  - Mi t�rt�nt? – k�rdezte a mester.

  - A kors�d! – zokogta a fi�. – V�letlen�l elt�rtem a j� kis kors�dat, �s most nem tudom, hogy mit fogsz velem tenni, ez�rt �gy hat�roztam, hogy ink�bb a hal�l, �s j�t h�ztam a marad�k anyagb�l, amir�l azt mondtad, hogy m�reg, de nem hat. Megpr�b�ltam r�kenni a k�penyemre �s a hajamra, �s m�gsem haltam meg!

  A szerzetesnek semmi sem maradt a szirupj�b�l, emellett elvesztette az �rt�kes kors�j�t is. Micsoda okos fi�! Semmi k�ts�g, nagy tud�s lesz bel�le.

7. A nagy kedvess�g

Az orsz�gon j�rv�ny s�p�rt v�gig, ami rettenetes k�h�g�st okozott, �s elkapta mindenki, a parasztt�l a cs�sz�rig.

  Egy szak�cs, aki befejezte a munk�j�t a munkaad�ja konyh�j�ban, k�s� este hazaindult, miut�n a h�zn�p nyugov�ra t�rt.  A kapuban egy d�lyf�s, f�lelmet kelt� �rral tal�lkozott, aki piros k�penyt, �s hivatali fejfed�t viselt. A szak�csnyak fogalma sem volt, ki lehet, de miut�n az �lt�z�k�t l�tva k�ts�ge sem t�madt az idegen rangj�t illet�en, let�rdelt �s meghajolt.

  - Tudod, ki vagyok? – k�rdezte az �r.

  - Nem tudom, uram.

  - �n voltam valamikor a f�tan�csad�, a nevem Ban no Josio, �s sz�m�zet�sben haltam meg Ijo tartom�nyban. Azut�n �n lettem a d�gv�sz �s a betegs�g istene. Mer�nyletet k�vettem el �fels�ge ellen, �s megkaptam a jogos b�ntet�sem. De nagy h�l�val tartozom az orsz�gomnak az�rt a kegy�rt, amit �lveztem, am�g az udvarn�l szolg�ltam, �s amikor kider�lt, hogy az id�n olyan j�rv�ny puszt�t majd, ami mindenkit meg�lt, �n k�rtem, legyen helyette k�h�g�si j�rv�ny. Ez�rt van, hogy mindenkit levert a l�b�r�l a k�h�g�s. Az�rt v�rtalak itt, mert azt akarom, hogy tudasd ezt az emberekkel. Ne f�lj! – fejezte be, �s elt�nt.

  A szak�cs pedig f�lelemt�l gy�t�rve folytatta az �tj�t, �s elmondta mindenkinek, amit l�tott �s hallott. �gy tudt�k meg az emberek, hogy Ban no Josio most a d�gv�sz istene.

  De mi�rt a szak�csot v�lasztotta ki Ban arra, hogy besz�ljen? B�rki m�st kiv�laszthatott volna. Semmi k�ts�g, bizony�ra meg volt �r a j� oka.

8. Az arck�p

Kazan, a visszavonult cs�sz�r olyan sokat gondolt a tiszteletre m�lt� S�kura, hogy mag�val vitt egyszer egy fest�t a Sosa-hegyre. �gy tervezt�k, hogy a fest� elrejt�zik egy olyan helyre, ahonnan j�l l�thatja a szent embert, majd fest egy arck�pet r�la, am�g Kazan besz�lget vele. Ahogy nekikezdett, felmordult a hegy, �s megremegett, mintegy v�laszk�nt. A meglepett Kazan, azonnal r�j�tt, mi�rt. Be is vallotta S�kunak a terv�t, �s m�g jobban tisztelte, mint azel�tt.

  A fest� viszont, semmibe v�ve az utas�t�st, p�ttyentett m�g n�h�ny szepl�t S�ku arck�p�re. Erre �jabb remeg�s r�zta meg a hegyet, amit�l majdnem kiesett a kez�b�l az ecset, �s r�cs�ppent n�h�ny csepp fest�k az arck�pre.  Mindenki meglepet�s�re a fest�kcseppek �ppen a szepl�kre hullottak.

  A k�p m�g mindig a Sosa-hegy kincst�r�ban tal�lhat�.

9. Egy kis �veg k�nny

Heics�, a nagy szoknyavad�sz mindig k�sz volt arra, hogy dr�mai hangulat� zokog�sba kezdjen, ha elutas�tott�k, m�g akkor is, ha igaz�n nem is �rdekelte annyira a n�; mindig �gy ment udvarolni, hogy egy kis �veg vizet rejtett a ruh�ja ujj�ba az�rt, hogy k�nnyeket tudjon sz�nlelni, �s be tudja nedves�teni a ruh�ja ujj�t, ha sz�ks�g volt r�.

  Egy nap Heics� feles�ge �szrevette, hogy f�rje nagy titokban f�ltesz valamit a h�zuk egyik gerend�j�ra, �s amikor az ura legk�zelebb elment hazulr�l, levette. Egy kis �veg v�z volt �s egy kis csomag sz�raz vir�gbimb�, amit akkor r�gnak az emberek, ha azt akarj�k, hogy kellemetlen szag� lehelet�k kellemess� v�lj�k. Ki�r�tette az �veget, majd megt�lt�tte fekete tussal, a bimb�kat pedig eg�r�r�l�kkel cser�lte ki. Ezut�n visszatett mindent a gerend�ra.

  Egy �jjel Heics� �tnak indult, mint rendesen. De hajnalban nagyon savany� k�ppel t�rt haza, �s k�pk�d�tt, mint a z�pores�, miel�tt bek�sz�l�dott az �gyba.

  - Biztos valami gonosz szellem �z�tt velem rossz tr�f�t – motyogta.

Nappal vette �szre, hogy fekete ruh�ja egyik ujja. Ezut�n belen�zett a t�k�rbe. Egy foltos, fekete arc n�zett vele farkasszemet, melynek s�t�tj�b�l csak k�t szem villogott ki. Ezut�n megvizsg�lta a kis �veget. H�t igen, tus volt benne; �s az eg�r�r�l�ket is felismerte, amikor egy darabot a kez�be vett.

  M�lys�gesen megsz�gyen�lt, felhagyott a hamis s�r�ssal, �s vir�gbimb�kat sem r�gott t�bb�.

10. A sokkez� Buddha

1278 nyar�n j�rv�ny s�p�rt v�gig az orsz�g keleti r�sz�, �s sok ember meghalt. Egy fi� is elkapta a betegs�get. �gy�ban fekve azt ki�ltozta, hogy t�bb gyerek gy�t�rte, �s arr�l panaszkodott, hogy pocs�kul �rzi mag�t.  J� n�h�ny szerzetes elk�nt�lta neki az Ezerkar� Kannon v�d�sz�veg�t. Amikor huszonegyedik alkalommal ism�telt�k, a fi� felki�ltott:

  - Egy sokkez� Buddha j�tt kia a templomb�l, �s fejbe csapta azokat a gyerekeket! Azok pedig �szak fel� futottak, m�rgesek voltak �s kiab�ltak. A Buddha el�zte �ket!

  Ezut�n meggy�gyult.

  A saj�t szemmel l�ttam.

Forr�s: Jap�n reg�k �s mond�k